Egy nagypapa, akinek nincsenek lábai, 17 000 fát ültetett tizenkilenc év alatt: „Megérdemli a támogatásunkat”

Ma Sanxiao: A hetvenéves hős, aki megmenti a kínai erdőket

Amikor kicsi voltam, nagyapám gyakran mesélt hősökről. Nem mesebeli hősökről, hanem valódi hősökről – hétköznapi férfiakról, akik rendkívüli dolgokat tesznek.

Egy nagypapa, akinek nincsenek lábai, 17 000 fát ültetett tizenkilenc év alatt: „Megérdemli a támogatásunkat”

Egy történet, ami különösen megérintett, Ma Sanxiao története, egy 70 éves férfi, akinek akaratereje és bátorsága egyszerűen lenyűgöző.

Ma Sanxiao, egy Mayu nevű kis faluban élő férfi, a kínai Hebei tartományban, kezdte el különleges kalandját 2000-ben. Abban az időben Ma már elvesztette lábait egy betegség következtében.

Családja eltartása érdekében fák ültetésébe kezdett. Ami kezdetben csak egy egyszerű pénzkereseti tevékenység volt, igazi életfeladattá vált.

Ebben a régióban, amely a Taihang-hegység közelében található, az intenzív erdőirtás hatalmas sivataggá változtatta a területet. Ma azonban nem adta fel. Minden nap kíméletlen harcot vívott az erdőirtás ellen, egyre több fát ültetve.

Egy nagypapa, akinek nincsenek lábai, 17 000 fát ültetett tizenkilenc év alatt: „Megérdemli a támogatásunkat”

Tizenkilenc év alatt sikerült nem kevesebb, mint 17 000 fát ültetnie, hozzájárulva ezzel a regionális ökoszisztéma helyreállításához. Fáradhatatlan erőfeszítései megakadályozták, hogy a terület visszafordíthatatlan sivataggá váljon.

Minden reggel 5 órakor ébred. Beszáll a TukTukjába, egy apró, de nagyon funkcionális járműbe, és elindul az árvizek által sújtott területekre. Ott érkezve leveszi protéziseit, és mászva ülteti el a fiatal facsemetéket a száraz talajba.

Ez a technika nem egyszerű, és Ma magas árat fizetett érte: számos sérülést és törést szenvedett el, amikor repedésekbe esett. Ennek ellenére soha nem adta fel a munkáját.

Egy nagypapa, akinek nincsenek lábai, 17 000 fát ültetett tizenkilenc év alatt: „Megérdemli a támogatásunkat”

2008-ban a kormány elismerte Ma eredményeit, és pénzügyi támogatást nyújtott neki. De számára nem a pénz a legfontosabb. Célja egyértelmű: „Visszaadni a társadalomnak” azt, amit kapott, és segíteni a környezet megóvásában.

Azt is mondja, hogy biztonságban érzi magát azok között a fák között, amiket ültetett, mintha azok ő maga lennének.

Értékelés
Tetszik ez a bejegyzés? Kérjük, ossza meg barátaival:
ARM GOOD